Elekes Hanna Viola
A szeretet ereje

Mesém Sáriról, a kis strucclányról szól, aki csodával határos módon megmenti oktondi bátyja életét. De ne szaladjunk ennyire előre!
Történetem a szavanna ligetes táján játszódik, az állatok csak úgy hívják, Ubungala, ami annyit jelent a “szeretet földje”.
Élt ezen a vidéken egy struccpár: Bori és Kelemen. Nagyon régóta szerettek volna családot alapítani, míg egy napon Bori elérkezettnek látta az időt a fészekrakásra. Kelemennel együtt nagy gonddal, odafigyeléssel kaparták ki egy naptól védett bokor aljába a tojásrakó helyet. Negyven napon át, éjt nappallá téve, felváltva, óvva egymást költötték ki három tojásukat. Két tojás teljesen normális volt, viszont a harmadik furcsán foltos és göcsörtös. Az ifjú párt ez kicsit sem zavarta.
A negyvenegyedik nap reggelére kikeltek az apróságok, két fiú, Rody és Roli, és a furcsa tojásból egy kislány, Sári. Sárika nem volt átlagos, az egyik lábacskája ugyanis rövidebb és kacska lett. Emiatt szülei túlzottan féltették, de Roli és Rody folyamatosan ugratták.
Az iskolában sem történt ez máshogy, osztálytársai kinevették és csúfolták, mert a szabadtéri órákon mindig utolsó helyen végzett. Sárit ez nem zavarta, hisz legjobb barátnője, Julcsi mellett biztonságban és átlagosnak érezte magát.
Minden évben egyszer meghirdették a suli futóversenyét, a Nagy Majomkenyérfától Ubungala tisztásáig, ami elég hosszú táv. Míg Sári csak képzeletben futotta le, addig két bátyja általában dobogós helyen végzett. Büszkén tekintett rájuk, ugyanakkor strucclányunkban ilyenkor csak egy kívánság fogalmazódott meg: - Bárcsak én is ilyen gyorsan suhanhatnék!
Julcsi mosolyogva hozzáhajolt és így szólt: - Az eszed még ennél is gyorsabban pörög, Sárikám-, majd jót nevettek.
Egy tikkasztó nap végén Sári és testvérei elmentek inni a Havana-tóhoz. Akkor még nem sejtette senki, hogy hamarosan főhősünk élete megváltozik. Sári gyorsan felfrissítette magát és egy árnyékos helyen a lemenő nap színeiben gyönyörködve elmerengett. Két tesója mohón kortyolgatta a vizet, és egyikük sem látta, hogy a tóban egy termetes krokodil szemelte ki őket. Már indultak volna haza, mikor a méretes hüllő elkapta Roli lábát. Rody ahelyett, hogy segített volna, egy bokor mögé rejtőzött ijedtében, képtelen volt megmozdulni a félelemtől. Sárika azonban egyéni mentőakcióba kezdett. Összeszedte minden bátorságát, összes erejét, és futni kezdett, nem törődve kacska lábával. A gondolat, hogy bátyja megmeneküljön, szinte repítette. Olyan gyorsan szaladt, mint a környéken senki. A szülői fészekhez érve elhadarta a történteket Borinak és Kelemennek, akik a kis strucclánnyal együtt visszafutottak a tóhoz, ahol Roli élethalál harcot vívott a víziszörnnyel. A szülők kemény csőrükkel csipkedni kezdték a krokodil fejét, majd mikor engedett a szorításon, Kelemen hosszú nyakával akkorát ütött a hüllőre, hogy az nyomban visszaiszkolt a víz mélyére, így Roli megmenekült. Ezek után Rody lesütött szemmel kimászott a bokorból és félénken odakullogott kishúgához:
Nagy voltál hugi, sajnálom, hogy lebecsültelek és csúfoltalak. De honnan ez a gyorsaság? – Sári nem szólt semmit, csak mosolygott.
Roli azt sem tudta, hogyan köszönje meg Sári akcióját, végtelenül hálás volt testvérének. Mind az öten kimerülve, de annál boldogabban ölelték át egymást, majd elindultak hazafelé.
Mire Ubungala tisztásához értek, meglepetésükre hatalmas állatsereg fogadta őket. Tudtukon kívül az eseményt két marabu kísérte figyelemmel, akik perceken belül szétkürtölték Sári hőstettét.
A hír az iskolához is eljutott és úgy döntöttek, hogy az idei futóversenyt Sári nyerte meg, hisz nemcsak bátor volt, hanem szeretettől vezérelve gyorsabban futott, mint bárki az osztályban. Ettől a naptól kezdve mindenki tisztelettel és szeretettel fordult a kis strucclány felé. Mindenki megtanulta, hogy hátrányból is lehet győzni, ha nagyon akarjuk, de a legfontosabb a szeretet.
Így lett hős kacskalábú Sárikából.