SIMACSEK-KUN LILI ZSELYKE
A futó strucc

Egyszer régen, réges-régen volt egy strucc, akinek élete volt a futás. Róla szól most a
történetem.
Ez a kis futógép reggeltől estig, és estétől reggelig mást nem csinált, mint ro-
hant. Az anyukája sokszor mondta neki, ne fuss túl messzire, mert nem fogsz utá-
na hazatalálni! De a kis strucc nem hallgatott az anyukájára és eltévedt. Mesz-
szire távolodott az otthonától, az üveghegyen is túl és nem talált haza. A
kis strucc sírt, keservesen sírt, mikor meglátott egy kislányt, aki kérdezte:
– Mért sírsz?
A kérdésre felelt a strucc: – Nem találok haza!
A kislány azt mondta: – Gyere el hozzánk, anyukám csinál vacsorát. Biztos neked is
jut belőle.
Elmentek hát a kislány házához. Amikor odaértek, látta a madárka, hogy a háznak
csak egy kis ajtaja meg két kis ablaka van. Bementek az aprócska lakba, ahol a kislány
édesanyja épp ételt készített.
– Mit főzöl? – kérdezte a kislány.
– Kását, de csak egy kicsit, mert nincs több kukoricánk. -mondta az anyukája. - Ne-
künk ennyi is elég.
Az anyuka meglátta a struccot, és tudta nem lesz elég a családnak és a kis madárnak.
Kis idő múlva hazaért a családfő, leült az asztalhoz vacsorázni. Az anyuka nem evett,
mert elfogyott az étel. A kislány szeretett volna adni az övéből, de nem fogadta el. A
kicsi strucc szeme könnybe lábadt.
Másnap reggel elment az apuka dolgozni, a kislány pedig futóversenyre. Az előtte lévő
elgáncsolta, ami miatt nem tudott tovább futni. Sajnos nem is tudta befejezni a versenyt.
A kislány emiatt nagyon elkeseredett, és nem akart többet az életben versenyezni. Látta
a strucc, mennyire szomorú a kislány, és eldöntötte magában, hogy megnyeri a versenyt.
Szerette volna, ha egyszerre szakítják át a célszalagot, de ő nem akart kötélnek állni. A
strucc kérte, könyörgött neki, hogy fussanak. A kislány beleegyezett és kergetőztek egész
nap. A kellemes nap után hazamentek. Az apuka is otthon volt már, és hozott kenyeret
a családnak. A kislány nagyon boldog volt, hogy kenyér lesz a vacsora. Leültek és meg-
ették a finomságot. Másnap a kicsi strucc már hajnalban elkezdett edzeni, hogy jobban
menjen neki. Felkelt a kislány, hogy megnézze hol van a barátja. Látta, hogy kint fut.
– Miért futsz? – kérdezte.
– Csak unatkoztam. – felelte. Csatlakozott hozzá a kislány is. Szaladtak körülbelül
még fél órát, mikor is az anyuka kiáltása szakította félbe az edzést.
– Gyertek be! – kiáltotta az anyuka. Bementek a házba és reggeliztek. Utána vissza-
mentek kocogni. Kint nagyon elfáradtak és megizzadtak. A konyhában sok vizet ittak,
és úgy döntöttek, a mai napra befejezték az edzést. Másnap a kicsi strucc visszagondolt
a szüleire és nagyon szomorú lett. Nagyon megbánta, hogy nem fogadott szót nekik.
Aznap már nem volt kedve vágtázni, ezért elment pihenni. Amikor majdnem elaludt,
meghallott egy ismerős hangot.
– Anya? –kérdezte. Kinyitotta szemét, de csak a kislány anyukája volt az. Elaludt, és
azt álmodta a szüleivel van, az álmát az szakította félbe, hogy a kislány felkeltette. El-
mentek a parkba, és úgy érezte, mintha kétszer olyan gyorsan tudna futni, mint azelőtt.
Csodálkoztak a többiek, hogyan lehet az, hogy ilyen gyors. Örült a kicsi strucc, mert
így lehet, hogy megnyeri a futóversenyt. Futottak, futottak, elértek egy szép tavat, és
eldöntötték, hogy ide többször visszatérnek.
Visszaérve a házhoz bementek vacsorázni. A kislány elmondta, hogy őt Liának hív-
ják és kicsiként volt egy cicája, aki egyszer csak elment, és azóta nem jött haza. A kicsi
strucc nagyon elszomorodott a cica miatt. Szomorkodva mentek aludni. Másnap ismét
ellátogattak a tóhoz. ahol gyönyörködtek a kilátásban és a tóban úszkáló halakban.
– Milyen szép ez a hal! – mondta Lia. A hal azt mondta, hogy mert ilyen kedvesen
hívtál nem lesztek szegények soha többet. Lia nagyon boldog lett, és egyből szaladt
haza. A kicsi struccot ott hagyta egyedül, aki próbált utána kiáltani, de már nem hal-
lotta. Futott utána, de a kislány eltűnt a szeme elől. Elkezdte keresni, de nem találta. A
kislányékhoz érve látta, hogy ott sincs. Visszament keresni a tó partjára, és már nagyon
sötét volt, amikor megtalálta. Hazamentek és lefeküdtek aludni. Alig várta a strucc a
másnapi futóversenyt, mert szerette volna megnyerni Liának.
– Ma nem fogok pihenni! – gondolta.
– Jössz játszani? – kérdezte Lia.
– Persze. – felelte. Sokat játszottak. Amikor befejezték mindketten elmentek enni,
mert nagyon megéheztek.
– Mi az? – kérdezte a kislány.
– Megyek a futóversenyre! – felelte a strucc.
– Nagyon jó! – monda Lia. Este már mindketten nagyon izgultak mi lesz majd hol-
nap? Másnap iszonyatosan izgult a kicsi strucc a futóverseny miatt. Délelőtt egész végig
futottak, de úgy nézett ki, mint ha a strucc nem fáradna el. Labdáztak, ugróköteleztek
és hullahopoztak.
– Mikor lesz a verseny? – kérdezte a kislány.
– Délután. – felelte a strucc. Amikor eljött az idő, beállt a futó sávjába és elkezdődött
a verseny. A kicsi strucc teljes erejéből sprintelt. Elsőként szakította át a célszalagot.
Körülnézett és meglátott két ismerős arcot.
– Anya, apa! – kiáltotta a kis strucc. Odarohant nyomban hozzájuk. Megölelték egy-
mást és hazamentek.
Ezt követően már nem rohant el messzire és engedély nélkül a kicsi strucc. Még ma
is boldogan élnek és együtt futnak, amikor csak tudnak.