STEHENICS VIKTÓRIA ZOÉ
Világok között járó strucc

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer két strucc. Az egyiket Zingának a barátját pedig
Sanyónak nevezték.
Egy nap hatalmas tragédia történt. Először nem is gondoltak semmi rosszra, csak azt
éreztek, hogy a föld megremeg a talpuk alatt. Rémülten néztek egymásra, mikor rájöttek,
hogy baj van. Kirohantak a házukból, és futottak, ahogy csak bírtak. Zinga ment elől,
de végig hátrafelé nézett barátjára, hogy követi-e.
Körülöttük már mindenhol megrepedt a föld. Egyszer arra lettek figyelmesek, hogy
egyre közelebb érnek egy hatalmas lyukhoz. Zinga átugrotta, a barátjának már nem
volt ideje. Sanyó belesett, de a másik strucc nem tudott segíteni rajta, mert követte egy
repedés. Úgy döntött, hogy nem néz hátra, csak megy előre.
Futott órákon keresztül, már nem is tudta hol van, csak az számított, hogy túlélje.
Éppen át akarta ugrani az egyik repedést, de a szakadék csak nagyobb lett, míg teljesen
el nem nyelte.
Sokáig zuhant, míg rá nem esett egy brokkolira. Az felháborodva ráförmedt:
Na, de uram! Összekócolja a hajamat.
Zinga szóhoz sem jutott meglepetésében, hogy egy beszélő brokkoli fején utazik. A
brokkoli nem értette, mi történik, és óvatosan levette a fejéről a struccot. Zinga felállt
és körülnézett. A házak mind kosár alakúak voltak. Az itt lakók pedig gyümölcsök vagy
zöldségek. Mindenki furcsán nézett rá. Pár pillanat múlva hatalmas tömeg vette körül.
– Te ki vagy és honnan jöttél? – kérdezte egy zeller.
–Én egy közönséges strucc vagyok, aki egy földrengés elől menekülve ide pottyant –
válaszolta.
Egy paradicsom kíváncsian vizslatta:
– Barát vagy ellenség vagy?
Mindenki egyetértően bólogatott. Ezt egy fontos kérdésnek tartották.
Jószándékkal vagyok itt, annak ellenére, hogy nem önszántamból kerültem ide. Eddig
azt sem tudtam, hogy létezik más világ a mienkén kívül. Meséljetek róla!
A zöldségek, gyümölcsök egymás szavába vágtak. Megtudta, hogy itt minden jó. Ha
valaki elszomorodik, fonnyadásnak indul, a többiek újra beleültetik a földbe, amitől
felvidul. Az itt lakók az időjárás miatt örök életűek. Zingának is mesélnie kellett a saját
világáról, és a földrengésről, mert nem értették ezt a szót.
Egyre bátrabban beszéltek egymással, mert tudták, hogy egyik sem bántja a másikat.
A paradicsom még azt is felajánlotta, hogy amíg itt van lakhat az ő házában. Zinga el-
fogadta az ajánlatot.
Ahogy teltek a napok a strucc egyre szomorúbb lett. Próbálták felvidítani, ahogy ma-
gukat szokták. A lakók ástak egy gödröt, és megkérték, hogy tegye bele a fejét. A strucc
nem tétovázott, beledugta a fejét, de nem segített rajta.
– Hogy tudunk neked segíteni? – kérdezte a paradicsom.
– Építsünk egy portált, ami hazavisz a világomba. Honvágyam van.
Szerencséje volt, hogy a gomba pont értett a mágiához, de ezt a varázsigét még nem
ismerte rendesen. Minden nap kitartóan gyakorolt. Az első próbálkozás olyan rosszul
sikerült, hogy kilyukasztotta a házát. Tizedjére sikerült neki, ám a portál túl kicsi lett,
csak egy fűszál fért át rajta. Amíg a gomba gyakorolt éjjel, nappal Zinga mágiatant ta-
nult, hogy ő is meg tudja csinálni bármikor a portált.
Egy hét kitartó próbálkozás után együttes erővel sikerült, ami már elég nagy volt, hogy
átférjen rajta a strucc. Megörült ennek, és búcsút vett újdonsült barátaitól. Megígérte
nekik, hogy meglátogatja őket.
Zinga beleugrott a portálba, és reménykedett, hogy a világában már nincs földrengés.
Örömmel látta, hogy otthon minden rendben van. Ujjongva futott felépült városa felé,
ami mellett egy repülő parkolt. Barátja, Sanyó ült a gépben.
A másikat meglátva rohantak egymás felé, és boldogan ölelkeztek a nyakukkal.
Kiderült, hogy Sanyó is egy másik világba került, ahonnan repülővel jutott ki.
Ettől a naptól kezdve a három világ között utazott a két jó barát.