NÉMETH DÓRA
A kis strucc, aki repülni szeretett volna

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis strucc, aki az apukájával és az anyukájával élt,
egy távoli sivatagban. Ennek a kis struccnak volt egy barátja, akit Picúrnak hívtak. Ő
egy kis sivatagi róka volt.
A kis struccnak az volt a nagy álma, hogy repülni tudjon. Kedvenc időtöltése az volt,
hogy az égen szálló madarakat nézte. Nagyon irigyelte őket, hogy tudnak repülni és
szabadon szállhatnak egész nap.
Többször kérdezte az anyukáját, hogy ők miért nem tudnak repülni. Az anyukája
már sokszor elmondta neki, hogy ők azért nem tudnak repülni, mert ők másra képesek.
Ők a világ leges leggyorsabb kétlábú állatai. De a kis strucc azért is csak repülni akart.
Nem adta fel a nagy álmát. Picúrral minden nap gyakorolt. Magas helyekre mentek
fel, és onnan ugrált le. Picúr nagyon féltette őt. Mindig mondta neki, hogy nagy baj
lesz ebből a repülés gyakorlásból. Attól félt Picúr, hogy a kis strucc egyszer még eltöri
a lábát, a szárnyát vagy a nyakát. De a kis strucc nagyon makacs volt és nem hallgatott
Picúrra. A kis róka pedig mint a legjobb barátja nem tudott mást tenni, csak vigyázott
a kis struccra, ott volt vele minden nap.
Egyik nap azonban nagy veszélybe kerültek. Megtámadta a kis struccot és a családját
egy oroszlán. A kis struccnak nem volt gondolkozni való ideje menekülnie kellett. Csak
futott, de olyan gyorsan, mint a villám. Még a szél se érte utol. Így sikerült megmene-
külnie az oroszlán elől.
A kis strucc rájött, hogy valóban ő a sivatag leggyorsabb futója
És többé már nem akart repülni. Boldogan élt tovább és büszke volt arra, hogy ő a
legyorsabban futó kétlábú állat.