NAGY LILIÁNA
A csoda és a strucc

Hol , volt, hol nem volt, hetedhét országon túl , még az Óperenciás-tengeren túl, még az
Üveghegyen is át, élt Amur királyságban egy király, akinek hatalmas uradalma volt.
Egy szép tavaszi napon gondolt egyet, s kihirdette, hogy 7 nap múlva rendezzenek
struccoknak futóversenyt. Akinek első lesz az állata, azt egy arannyal teli kincsesládával
ajándékozza meg. Hamar híre is ment az országban. De ilyen jószág nem minden házban
akadt. Mígnem, egyik napon a fülébe jutott egy szegény legénynek is, akit, Intenznek
hívtak. Még anno földesura adott neki egy jószágot, mert beteges, elesett volt, s úgy
gondolta, hogy a reggelt sem éri meg.
Intenz a struccnak gondját viselte, ápolta, nevelgette, majd idővel megerősödött,
bár kisebb és véznább volt társainál, de mindennél jobban szerette. Intenz a földeken
dolgozott, míg nem egy napon hazaérve a munkából bement a házba, s így szólt hát az
asszonyhoz:
– Képzeld mit hallottam! A király struccfutóversenyt hirdet, s aki megnyeri az állatával,
az egy láda arannyal gazdagodik. Felesége így szólt hozzá:
– Férjem uram, Téged megsütött tán a Nap? Hiszen olyan kis törékeny, vele akarsz indulni?
– A szegény legény nem szólt erre semmit, valahol tudta, hogy igaza van, de reménykedett
s bízott a kisbarátjában. Nem is adta bizony fel, hanem reggel, amikor még mindenki aludt,
kiment a rétre a struccal, és elkezdtek gyakorolni. Idővel látja ám ezt a szomszéd, s így kiált.
– Hát te meg csak nem a versenyre készülsz, amit a király kihirdetett?
– Intenz büszkén válaszolt.
– De igen!
– Erre a szomszéd, nevetett s így szól.
– Azzal a jószággal, még falu végéig se jutsz, nem, hogy a versenyre!
Szégyellte magát a szegény legény, de ő bízott a kis barátjában.
El is érkezett a várva várt nap. Büszkén összepakolta csomagját, és útnak indult a
királyi várhoz, hogy megmérettesse magát.
Ment mendegél három napon, és három éjen át, mígnem elérkezett egyszer csak egy
erdőhöz, ahol látott egy kiskunyhót, és egy fiatalasszonyt, aki a verandán búslakodik.
Így szól hozzá a legény.
– Miért búslakodik maga ilyen magányosan?
– Nem vagyok én magányos, de búslakodom, mert odabent 6 gyermekem közül a
legkisebbik nagyon beteg.
– Hát tudok valamiben segíteni?
– Sajnos itt csak a csoda segíthet.
– Elköszönt hát a legény, s bár szomorúan, de tovább indult.

Egyszer csak elérkezik egy hatalmas forráshoz, és látja, hogy egy aranyhal a part szélén
fekszik. Megállt, s odalép hozzá. A hal így szólt:
– Dobj engem ebbe a forrásba, és meglásd: jótét helyébe jót várj.
A szegénylegény habozás nélkül segített a halnak, majd merített a forrás vizéből
vizeskorsójába, s tovább indult. Elérkezett egy szép virágos rétre, ahol szebbnél szebb
tulipánok voltak, s az egyik így szólt hozzá.
– Kedves utazó egy korty vizet a korsódból nem öntenél ránk, napok óta nem esett
az eső. Szomjasak vagyunk.
Szegény legény fogta a korsóját, és megöntözte a virágokat.
Tulipán megköszönte, s hozzá tette mivel ilyen jó voltál hozzánk, jó tett helyébe jót várj.
Elérkezik végre a kastélyhoz a szegény legény. Körbe néz, s szebbnél szebb struccokat,
gazdag úri embereket látott. Hosszú úton elfáradtak, így Intenz a kis barátjával keresett
egy zegzugot, ahova le tudnak kuporodni, s bele néz, a táskájába mit rejthet. Elő is vett
egy sós perecet és egy almát s megosztotta kis barátjával. Lám ekkor egy kis darabka
papírt talál, amelyen ez áll:
– Drága férjem uram épségben várlak haza, bármi is legyen az eredmény. Szegény
legény megörült a levélnek, s elmosolyodott. Elfogyasztották az elemózsiát, s felkere-
kedtek, hogy körbe nézzenek a várudvarban.
A szegény legény mindenek csodájára járt, tele volt szebbnél szebb pillangókkal, s
katicabogarakkal.
Finomabbnál finomabb illatokat érzett a levegőben. A várudvarban frissen sült cipók,
perecek sültek. Kovácsok szebbnél szebb kardokat készítettek, míg nem a várudvar
végére ért, látja ám, hogy előtte 8 ember áll, akik megmérettetésre vártak. Ő volt az
utolsó, kilencedik induló.
Rákerült a sor, s feliratkozott a listára.
– Adjon isten szép napot!
– Adjon Isten viszont! – válaszol illedelmesen a legény.
– Hogy hívják a jószágát?
– Csodának neveztem el.
– Kell is, hiszen ezzel a vézna teremtéssel akar indulni? –kissé gúnyosan kérdezte a
katona
– Kicsi a bors, de erős!
– Jól van nem bánom én, maga tudja, válaszolt a katona. Maga az utolsó je-
lentkező, hamarosan kezdődik a futam. Fáradjon a többiek után a rajtvonalhoz.
Szegény legény a struccot a rajthoz vezette, és egyszer csak megérkezett díszes ruhájában
a király, aki zászlóját meglengetve elindította a versenyt. A kis barátja hősiesen küzdött, de
végül utolsóként érkezett be a célba. Szegény legény megölelgette, megdicsérte a kis állatot,
hiszen kiállt és küzdött. Bár nem lett első, így aranyláda sem lett, de ő ennek ellenére is szerette.
Hazaindult hát a szegény legény, amíg egyszer csak el nem érkezett a tulipán mezőre.
– Szép jó napot így szólt a tulipán, jó tett helyébe jót várj, ezért teljesítem egy kíván-
ságod!

A szegénylegény, így szólt: – Én csak egy szál tulipánt kérnék a feleségemnek.
–Tulipán így szól, ott jobbra szakíts le nyugodttan bármelyik legszebb tulipánból.
A szegény legény megköszönte, és tovább indult.
Elérkezett hát a forráshoz, ahol vizeskorsóját miközben megtöltötte, egy aranyhal
ugrik ki a vízből, és így szólt a szegény legényhez.
Jót tett helyébe jót várt teljesítem egy kívánságod. Látod ott azt az arany követ? Fogd meg, s
vidd magaddal, majd amikor kívánni szeretnél, csak dörzsöld meg, majd hangosan mondd ki.
Szegény legény megköszönte az aranyhalnak, és tovább indult.
A szegény legény ment mendegélt, mígnem elérkezik a kis kunyhóhoz. Látja, ám az
asszony még mindig búslakodik. Eszébe jut a kívánság kő. Odalép az asszonyhoz.
– Mutassa meg nékem hol az a gyermek! Szál virággal kezében belép a házba. A legény
előveszi a kívánságkövet, majd hangosan így szól:
– Azt kívánom, hogy mindenki, aki a földön él legyen egészséges! Ekkor meleg szellő
fuvallata csapta meg a házat, s gyermek hirtelen felült, és egészséges lett.
– A virágot a legény a kisleánynak adta, aki boldogan fogadta el tőle.
Az asszony örömében a legény nyakába borult, s megköszönte jó tettét.
Elindult haza hát üres kézzel a legény, mígnem három nap, három éj után hazaérkezett.
A felesége izgatottan és boldogan várta kapuban, és élébe futott. A legény szóról szóra
mindet elmesélt a párjának, aki csendben végig hallgatta. Majd így szólt! -Ne búslakodj
jól cselekedtél. Gyere csináltam neked hamuba sült pogácsát.
Hisz nincs miért búslakodni, gazdagok vagyunk mi, Te itt vagy nekem és én neked
egészségben, boldogságban.
Így történt, hogy végül a szegény legény aranyláda és kívánságkő nélkül tért haza, de
mégis boldogan, megették a pogácsát, este felé még kiment Intenz a kis barátjához még
egyszer megdicsérte. A mai naptól fogva, örömben és boldogságban töltötték az életüket.
S honnan tudom, hisz én vagyok hatodik kislány, aki ennek, csodának részesé lehetett,
s így elmesélhettem a történetet.