TILINGER MARCELL
A kis strucc első futóversenye
Beköszöntött a tavasz, és Ádi, a kis strucc havonta egyszer meglátogatta a nagymamáját
és nagypapáját.
Mamája egyszer mondta, hogy készítettek náluk egy kinti kondiparkot futópályával,
látogassák meg egyszer. Ádinak felkeltette az érdeklődését, így délután már a parkban
voltak.
Tetszett neki a rekortán borítás, ezért úgy gondolta, leteszteli. Nem szeretett futni a
kis strucc, de a kíváncsisága nagyobb volt, mint a futás iránti iszonya.
Szép lassan elkezdett kocogni, míg a testvére, Lili kipróbálta közben a kültéri spor-
teszközöket.
Ádi először nehezen kapott levegőt, majd 1 kör után közölte mamájával, hogy megy
még egyet, majd még egyet. Az 5. kör után állt meg, mamája és testvére is nagyon büsz-
ke volt rá. Ádinak jól estek a dicsérő szavak, ezért elhatározta, hogy innentől kezdve
minden nap fut legalább 2 kört.
Ádi megbeszélte anyukájával, hogy otthon iskola után biztosítsa neki a lehetőséget
a futásra.
Amikor idejük engedte, Ádi anyukájával és testvérével elsétáltak iskola végén a kö-
zeli tó melletti futópályára, és amíg Ádi lefutotta a két kört, addig testvére játszhatott
a játszótéren. Egy szép napon hallottak egy futóversenyről, melyen külön futhattak a
gyerekek a felnőttektől.
Ez felkeltette Ádi érdeklődését és megkérte anyukáját, hogy nevezze rá. Mivel Lili
nem szeretett futni, és sétával is teljesíthető volt a verseny, ezért megbeszélte anyukájával,
hogy ők a séta távon indulnak el. így együtt jelentkezett a család a versenyre.
Ádi nagyon szorgalmasan, töretlenül készült a versenyre. Tudta, hogy sokan jelent-
keztek rá, olyanok is, akik nála ügyesebbek és gyorsabbak lesznek. Az a cél lebegett a
szeme előtt, hogy utolsóként ne érjen be.
Teltek a napok, hetek és elérkezett a verseny napja. Ádi, Lili és anyukájuk izgatot-
tan érkeztek meg a verseny helyszínére. Rengetegen voltak, mindegyikükben feltört a
versenydrukk. A helyszínen biztosítottak verseny előtti bemelegítést. Ádi oda is állt és
minden gyakorlatot elvégzett, hogy rákészüljön a kis struccoknak szóló l km-es távra.
Ezután a rajthoz szólították őket. A tömegben már feszülten várta az elrajtolást. Elha-
tározta, hogy a saját tempójában fog futni, ahogy eddig is tette a felkészülése során, és
inkább a végét nyomja meg.
Amikor meghallotta a dudát, és érzékelte, hogy minden kis strucc teljes erővel ne-
kiiramodott a versenynek, ő sem akart lemaradni, így mindent beleadva utánuk eredt.
Nem gondolkodott, csak cselekedett és a szíve vitte előre. Tudta, hogy minden, amit előre
kigondolt, az már rég nem úgy történik. Nem engedett ki egy percre sem futás közben.
Nem tudta, hogy hányan vannak előtte és utána, csak azt érezte, hogy nagyon hátul nem
végezhet. Amikor a célra fordult, anyukája és Lili messziről kiabáltak és szurkoltak neki.
Áthaladt a célvonalon, mérhetetlen fáradtság, de egyben büszkeség is átjárta. Megkapta
a futásért járó érmet a nyakába, és nagyon jól esett neki, hogy bár 30. helyen futott be a
több mint 100 kis strucc közül, de ezért minden erejét beleadta, és élete első versenyén
szép eredménnyel zárt, amiért anyukája és testvére is megdicsérte. A munkája gyümölcse
beérett, amiért saját maga dolgozott meg.
A futás után következett egy kis pihenés és következett a 4 km gyalogló táv anyuká-
ja és Lili számára. Mivel sokan voltak, és Ádi nem szeretett volna egyedül maradni a
tömegben, ezért úgy döntött, hogy Önként bevállalja a gyalogló távot és csatlakozik a
többiekhez. így duplán lehetett büszke anyukája rá és Ádi is saját magára. Minden vá-
rakozását felülírta, hogy a futáson kívül még a gyaloglást is teljesítette annak ellenére,
hogy előtte még sohasem vett részt hasonló eseményen.
A végére nagyon elfogyott az erejével, de számára is egyértelmű volt, hogy nem első-
sorban a verseny volt a lényeg, hanem a részvétel. A lényeges, hogy ő mindent kiadott
magából, ami tellett tőle, és ez elég volt ahhoz, hogy jó érzéssel gondoljon vissza erre
az eseményre.
El is határozta magát, hogy a jövő évi versenyen is el fog indulni hasonló gondola-
tokkal, mint ez alkalommal.
Azoknak pedig, akik hasonló cipőben járnak, mint Ádi, csak azt üzeni: küzdeni min-
dig, feladni soha!
