SZABÓ LILI
A strucc legjobb barátai

A mi történünk főszereplője egy strucc, aki valahol Afrikában él. Béla – ezt a nevet az
édesapja után kapta – elég magányos egy strucc volt. Nem voltak barátai, mert madár-
nak nézett ki, de mégsem tudott repülni a többi madárral.
Az iskolában, a szárnyasok osztályában mindig ő volt legelöl a tornasorban. A tesi
tanár pedig mindig azzal piszkálta, hogy fogyjon le, mert így nem fog tudni repülni!
Ráadásul a többi madárral ellentétben neki csak két lábujja nőtt ki mindegyik lábán.
Túl hosszú volt a nyaka és óriásiak a lábai. Szóval ő volt a fura madár az iskolában, ami
miatt sokszor csúfolták. Minden alkalommal amikor bántották, csak kifutott az iskolából.
Úgy érezte, semmiben sem különleges. Csak futás közben érezte, hogy legyőzhetetlen,
szabad és nincsenek gondjai.
Így minden nap azon gondolkodott, hogy hogyan is szerezhetne barátokat, akik
megértik őt. Ott volt az oroszlán, de ő nem volt jó, mert vacsorának nézte. Próbálko-
zott zebránál is, de ő rá sem hederített. Elefánt koma pedig túl komótosnak bizonyult.
A zsiráf nem hallotta meg onnan fentről, amikor hozzá szólt. A csimpánz meg a vicceit
sem értette. Ez nagyon elkeserítette a mi Bélánkat, aki szomorúságában még mindig ki
akart futni a világból.
Egyszer hazafelé futott a suliból és füttyentést hallott. Először azt gondolta, hogy nem
neki szól, mert őt általában senki sem veszi észre. De aztán egyre élesebben hallotta a
füttyszót. Végül Béla megállt, és hátra fordult. A közeli majomkenyérfán Gepárd lazult,
és azt kiáltotta neki:
– Hová sietsz ilyen eszedet vesztve? Ki bántott?
– Hát, tudod én így szoktam hazasétálni az iskolából. – mondja kicsit megszeppenve Béla.
Erre Gepárd felhúzta a szemöldökét és elismerően mondta:
– Inkább ezt futásnak nevezném, és nem is akármilyennek!
A strucc ezen nagyon meglepődött, mert eddig sohasem csinált semmit se annyira jól.
Gepárd így folytatta: – Neked futó tehetséged van, amivel érdemes lenne foglalkozni!
Erre még nem gondoltál? kérdezte.
– Még sosem vettem észre, hogy ebben jó vagyok.
– Hát persze, hiszen te strucc vagy, nem? És a struccok, köztudomású, hogy gyorsan
futnak! Ez veled jár, persze, hogy nem vetted észre! – mondta fejéhez csapva, majd így
folytatta: – Mit szólnál hozzá, ha én lennék az edződ, aki mindig fut majd veled egy si-
vatagi kört? Van egy csapatom, akikkel minden nap együtt futunk, csak szórakozásból,
és hidd el, hogy nagyon jó társaság! Holnap várom a válaszodat! – mondta és elviharzott.
Másnap suli után Béla megkereste Gepárdot a majomkenyérfánál. Azt mondta neki:
– Gondolkodtam az ajánlatodon, és beszállok a csapatba!
Gepárd annyira megörült a hírnek, hogy egyből bemutatta a futótársait.
– Őt itt Emu, a legokosabb csapattag, és ő itt Teve, a homok meghódítója. Srácok,
ő Béla, az új futótársunk! – mondta ünnepélyesen Gepárd.
– Annyira fura szerzet vagy te! Olyasmi, mint Emu. - gondolkodott hangosan Teve.
– Ő egy strucc! - magyarázta Emu. - 70 km/h-val tud futni és...- kezdte Emu, de Teve közbevágott.
– Ne túlozz Emu! Bocsi, az okoskodásért. Emu mindig elemzi az újakat. – mondta Teve.
Rendben, ne túlozzunk itt a szavakkal, csak menjünk el futni! – kiáltotta Gepárd, és
ezzel kirohantak a sivatagi futóhomokra. Azóta együtt vannak, és együtt futnak a vég-
telenségig. Egyedül is jó, de a legjobb a barátainkkal. Még futni is. :-)
VÉGE