NAGY RÓBERT MÁRIÓ
A beképzelt strucc

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy világbajnok futó strucc. Péternek hívták.
Afrikában minden futóversenyt megnyert. Az összes alkalommal beképzelten for-
dult a többi induló állat felé:
Én vagyok a legjobb, a leggyorsabb. Ti senkik vagytok.
A többieket megbántotta ezzel a viselkedésével. Elhatározták, hogy megleckéztetik.
Megbeszélték titokban, hogy ne ott legyen a végcél, ahol a strucc eddig mondta, hanem
pár méterrel messzebb, de Péternek nem szóltak róla.
Amikor elérkezett a verseny napja, a többi állat izgatottan várta az eseményeket. A
strucc elindult, és végig előnyben volt. Sőt megint ő ért be elsőnek a régi célhoz. Nevetve
várta a befutókat, és nem sejtett semmit. Akkor lepődött, amikor a többiek elszaladtak
mellette. A leopárd ért célba legelőször, és visszasétált a döbbent strucchoz.
– Én nyertem a versenyt, – mondta Péternek – de nem kell az érem, mert a verseny
nem volt tisztességes. Ugyanúgy, ahogy az eddigi viselkedésed sem.
Mire ideáig jutott, a többi állat is körbevette őket.
– Rosszul esett, hogy becsaptunk? - kérdezte az oroszlán.
Igen – felelte a strucc.
– Nekünk is rosszul esett, hogy mindig kicsúfoltál minket. Tartsunk egy visszavágót,
de ígérd meg, hogy soha többet nem mondasz ilyeneket!
A strucc elszégyellte magát.
– Tényleg csúnyán viselkedtem. Elnézést kérek mindenkitől. Nem kell a visszavágó,
hanem aki szeretné, mostantól én leszek a futóedzője.
Be is tartotta az ígéretét. Minden nap több száz állat állt a háza előtt, hogy együtt
fussanak. Ezután nem rendeztek több versenyt, hanem a testmozgás lett a fő programjuk.